I. TÉTEL


1. KÓRUS
Ahh...
A HALÁL MINT TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ
Mint a legyek,
Mint a legyek.
Úgy hullanak mint a legyek.
Mint ősszel a legyek,
Úgy hullanak.
Amott is áll egy.
Túl közel ment a vízhez,
Túlságosan is közel.
Ez gyanús,
Ez nagyon gyanús!
No lám, eltűnt.
Beugrott.
Túl közel ment a vízhez.
Nem tudott neki ellentállni.
KÓRUS
Ahh...
HALÁL
Egy ember meghal,
No és?
Volt, nincs.
Egy ember meghalt,
No és?
Semmi több.

2. AZ ISTEN MINT ÖREGEMBER
Jaj gyermekeim,
Én édes gyermekeim.
Gyermekeim.
HALÁL
Miért sírsz öreg?
ISTEN
Mert nem tudok változtatni rajta.
Jaj, nem tudok már.
HALÁL
Bizony ez hiba.
ISTEN
Jaj gyermekeim,
Hiszen mind az én gyermekeim.
HALÁL
Hohó, ki vagy te?
ISTEN
Az Isten, akiben nem hisz már senki.
HALÁL
Az Isten, akiben nem hisz már senki.
ISTEN
Lám meg sem ismersz.
Én emlékszem rád Halál.
Aszott csontváz voltál,
Éheztél mindig.
Most kövér vagy.
Agyonzabálod magad!
Jó neked,
te vagy az új Isten.
Benned hisznek,
Téged szeretnek,
Tőled félnek,
Neked áldoznak.
Te vagy az új Isten Halál!
Jaj gyermekeim,
Agyonlövik magukat,
Felakasztják magukat,
Vízbevetik,
Kipusztítják magukat.
S én nem tudok változtatni rajta már.
HALÁL
Szomorú, öreg, nagyon szomorú.
De hát senki sem hisz már benned.
Senki, épp ez az.
ISTEN
Jaj gyermekeim,
Én édes gyermekeim.
Jaj!
HALÁL
Mint a legyek,
Akár a legyek,
Úgy hullanak.


II. Tétel


3. LÁNY
Van ott valaki?
BECKMANN
Igen,
Itt a víznél.
LÁNY
Mit csinál ott?
Miért nem kel föl?
BECKMANN
Hisz látja, fekszem,
Félig szárazon,
Félig vízben.
LÁNY
Keljen már föl,
Mit akar ott?
BECKMANN
Aludni.
Odafönt nem bírom tovább.
Aludni akarok,
Végre nyugodtan aludni.
LÁNY
Mostanában gyakran vannak
Halottak a víznél.
Puffadtak, síkosak,
Kísértetfehérek.
Úgy megrémültem...
De hál' Isten, él még.
BECKMANN
Kiköpött a folyó, ez a vén...
Nem kellettem neki.
Azt mondta, az élet szép,
Próbáljam meg újra.
LÁNY
Csurom vizes lett.
BECKMANN
Nedves és hideg vagyok,
Mint egy igazi hulla.
Mindig hideg vagyok,
Mindig fázom.
De torkig vagyok vele,
A háborúban eleget fáztam.
LÁNY
Jöjjön velem, segítek,
Különben lassan hallá válik.
Milyen nedves és jéghideg.
Velem jön hát?
Maga nedves néma hal.
Hadd lám, mit fogtam?
Illik-e rá legalább a nadrág?
Éppen jó.
Vegye fel a kabátot is.
BECKMANN
Hisz' ez egy óriás kabátja.

4. LÁNY
Halacska mondd, ki vagy te?
BECKMANN
Beckmann
LÁNY
Más neved nincsen?
BECKMANN
Tegnap óta nincsen,
Tegnap óta csak Beckmann vagyok.
LÁNY
Ki nevez így téged?
BECKMANN
A feleségem,
Aki a feleségem volt.
Három év után,
Tegnap hazaértem.
"Három év nagy idő Beckmann" -
Mondta az asszony.
LÁNY
Halacska
BECKMANN
Beckmann-nak hívott, Beckmann-nak.
S a másik aki ott volt
Az én holmimban,
Az én helyemen,
Az asszonyommal
csak vigyorgott,
vigyorgott.
LÁNY
Szegény Halacska.
BECKMANN
Ó, és ez a romtenger.
LÁNY
A másik vigyorgott.
BECKMANN
Itt minden csak pusztulás.
Valahol odafent,
Iszonyú mélyben
Fekszik a kisfiam,
Egyetlen gyermekem.
Egy kis iszap, sár és vakolat,
Emberiszap, csontvakolat.
LÁNY
Szegény Halacska.
BECKMANN
Egyéves volt éppen,
S még nem is láttam.
De most már minden éjjel látom.
LÁNY
Szegény Halacska.
BECKMANN
Minden éjjel látom,
Látom millió kő alatt.
Törmelék, semmi több.
Törmelék, csipetnyi törmelék.
LÁNY
Szegény Halacska,
Magányos bolyongó,
Itt biztonságban van.
BECKMANN
Mert kihúzott végül,
Most mégis megfojt,
Megfojt ez a holmi.
Miféle óriástól loptad?
LÁNY
Az óriás a párom,
Aki párom volt.
BECKMANN
Hol van Ő?
LÁNY
Éhenhalt, megfagyott, elesett,
Eltűnt már három éve.
BECKMANN
Ki ott maradt,
Ki visszajött.
S felvesszük
Az elesettek holmiját.
Megfojt ez!
Le kell vetnem.
Megfulladok.
LÁNY
Hallgass!
Hallgass!
Hallgass Halacska,
Hagyd magadon, nagyon kérlek,

5. Olyan szomorúnak látszol,
Te szegény szürke kísértet.
Olyan szomorúnak.
Szólj szólj halacska kérlek,
Szólj bármit, beszélj.
Olyan szörnyű csend van a világban!
Olyan szörnyű csend van, csend.
Iszonyatos csend,
Iszonyatos csend van.
Beszélj, beszélj,
Akkor nem leszünk ilyen egyedül,
Te szegény szürke kísértet.
Ülj ide mellém,
Beszélj, beszélj.
Milyen iszonyú a csend,
Nem érzed?
BECKMANN
Jó nézni téged,
Jó igen.
De félek, minden lépés hátravisz.
LÁNY
Előre, hátra,
Fent vagy lent?
Holnap talán fehéren és püffedten
Fekszünk a vízben,
Némán és hidegen.
De ma még forró a vérünk,
De ma még forró a vérünk.
BECKMANN
Némán és hidegen.
De ma még forró,
Ma este forró.
LÁNY
Ma este már nem úszol el tőlem,
Ugye, Halacska?
BECKMANN
Úgy érzem egy férfi áll mögötted,
Egy hatalmas férfi.
LÁNY
Az ajtót jobb lesz, bezárom.
Ugye, Halacska?
BECKMANN
Egy hatalmas férfi, egy óriás,
Egy féllábú óriás.
Mankóin közelebb jön,
Nem hallod?
Nem hallod?
Már mögötted áll,
Érzed a lehelletét?
Az óriás!
LÁNY
Hallgass!
Hallgass!
Hallgass!

6. FÉLLÁBÚ
Mit keresel itt,
Az én holmimban,
Az én helyemen,
Az asszonyommal?
LÁNY
Csak álom, csak álmodunk.
Halálos álmot álmodunk.
BECKMANN
Ó te vagy, Jaj!
FÉLLÁBÚ
Mit keresel itt,
Az én holmimban,
Az én helyemen,
Az asszonyommal?
LÁNY
Csak álom, csak álmodunk.
Halálos álmot álmodunk.
BECKMANN
Jaj te vagy! Jaj!
FÉLLÁBÚ
Mit keresel itt Beckmann?!
BECKMANN
Jaj ne mondd ezt a nevet,
Ne mondd, ne mondd!
Nem akarom többé hallani!
FÉLLÁBÚ
Beckmann! Beckmann!
BECKMANN
Nem akarok többé Beckmann lenni!
Nekem már nincs nevem!
LÁNY
Csak álom, csak álmodunk,
Halálos álmot álmodunk.
BECKMANN
Halálos álmot álmodunk.
FÉLLÁBÚ
Beckmann! Beckmann!
Mit keresel itt bajtárs?
BECKMANN
A te holmidban,
A te helyeden,
Az asszonyodnál.
FÉLLÁBÚ
Mit keresel itt,
Mit keresel itt Beckmann?!
BECKMANN
Élnem kell ott,
Ahol van egy ember,
Egy féllábú ember,
Aki miattam nyomorék?
Mert Beckmann őrmester azt mondta:
"Tartson ki a posztján a végsőkig!"
Élnem kell ott,
Ahol van egy féllábú ember,
Aki mindig azt mondja:
Beckmann! Beckmann!
Mintha sírt mondana,
Sírt vagy gyilkosságot,
Gyilkosságot, vagy kutyát,
Mintha azt mondaná: világ vége!
Csak egyetlen éjszakát alhatnék végül,
Egyetlen ékszakát nyomorékok nélkül!
Én visszaadom a felelősséget!
Visszaadom a halottakat!!!


III Tétel.

7. BECKMANN
Ezredes úr!
EZREDES
Az ördögbe!
Már megint vannak koldusok,
Épp úgy, mint azelőtt. De én nem vagyok koldus,
Én vizihulla vagyok, ezredes úr!
Dezertáltam!
Emlékszik még?
Beckmann őrmester!
De holnap már némán és puffadtan
fekszem a parton.
EZREDES
Ne beszéljen ilyen férfiatlanul!
BECKMANN
Némán és hidegen,
Kísértetfehéren.
EZREDES
Legyen újra ember,
Legyen végre újra ember, kedves fiam.
BECKMANN
És az ön számláját terhelem, ezredes úr.
Ugye szörnyű?
EZREDES
Mit akar tőlem?
Mit akar?
BECKMANN
Visszaadom a felelősséget.
EZREDES
Nem ismerem magát.
A háborúnak vége!
BECKMANN
Visszaadom a halottakat,
Bajtársakat.
Elfelejtette ezredes úr?...
Odajött az állásunkba és azt mondta:
"Beckmann őrmester, átadom magának
A felelősséget ezért a húsz emberért.
Felderítik az erdőt, lehetőleg
Foglyot is ejtenek."
Elindultunk és felderítettünk,
Egész éjjel felderítettünk;
Tűzbe kerültünk, és kilencen
Tértünk vissza.
És rajtam volt a felelősség!
És rajtam volt a felelősség!
De most már nincs háború,
Most már aludni akarok.
Visszaadom a felelősséget,
Ezredes úr!
Ezredes úr!
EZREDES
Úgy tűnik magát kissé megzavarta a háború.
Maga elcsüggedt,
Egy kicsit puhány, mi?!
BECKMANN
Igenis, ezredes úr,
Egy kicsit puhány.
És fáradt, ezredes úr.
Fáradt, nagyon fáradt,
Mert nem tudok elaludni az álmomtól,
Nem tudok.

8 EZREDES
Az ördögbe őrmester,
Elaludt álltában?
BECKMANN
Az álmomtól...
Mert jönnek a bajtársak,
KÓRUS
Jaj...
BECKMANN
És aztán jönnek...
Feljönnek az óceánok mélyéről,
Romokból, mocsarakból, feljönnek.
KÓRUS
Jaj...
BECKMANN
És jönnek, jönnek,
Előkúsznak fél kézzel, fogatlan,
Büdösen és vakon,
Iszonyú áradattá dagadva,
Mérhetetlen számban,
Mérhetetlen kínban,
Szélesen, sűrűn, véresen,
Elöntik a világot!
KÓRUS
Jaj, sár,
Bomlás és pusztulás,
Sártenger, tenger sár.
Jaj, vér,
Romba dőlt városok,
Vértenger, tenger vér.
Jaj, halál,
Sikoltó kínban.
Tenger jaj!
Rettenetes halál!
BECKMANN
És aztán jönnek...
Összeállnak gúlákat alakítanak,
Dübörgő, félelmetes kórusokat.
KÓRUS
Ó...
BECKMANN
És egyre hangosabban morajlik az ordítás,
Állati erővel,
Mintha egy isten kiáltana
Hidegen és rettenetesen!
KÓRUS
Vérünk árad a földön!
Jaj, halál!
Vérünk felcsap az égig!
Jaj, halál!
Egyetlen seb a világ! Jaj, halál!
Egész világ vérzik!
Ártatlan vérünk kiárad.
Ártatlan vérünk kiárad.
Ártatlan vérünk kiárad, jaj!
BECKMANN
Jaj, ekkor fölébredek!
Minden éjjel fölébredek!
És nem tudok többé elaludni!

9 EZREDES
De kedves Beckmann, feleslegesen
Izgatja magát.
BECKMANN
De az élők kérdeznek,
Minden éjjel kérdeznek,
Ezredes úr
EZREDES
De kedves Beckmann!
BECKMANN
Kérdeznek...
Asszonyok,
Szomorú, szenvedő asszonyok,
NŐI KAR
A...
BECKMANN
Kérgeskezű, ősz öregasszonyok,
Magukramaradt,
Vágyakozó szemű ifjú asszonyok.
És gyerekek, ezredes úr!
Sok, sok kicsi gyermek,
Suttognak a sötétben:
Beckmann őrmester, hol van az apám?
Beckmann őrmester, hol hagyta a férjem?
Hol a fiam?
Hol a vőlegényem,
Beckmann őrmester?
Hol? Hol?
Így suttognak, míg meg nem virrad.

10 Mindössze tizenegy asszony, ezredes úr.
Nálam csak tizenegy.
Magánál hányan vannak?
Ezren?
Kétezren?
Tud-e élni, ezredes úr
Kétezer éjszakai kísértettel?
Tud élni ordítás nélkül?
Tud-e egyáltalán élni, ezredes úr?
EZREDES
Hogyan?
Kérem!
Mit képzel?
BECKMANN
Hogy érzi magát,
Mint gyilkos, ezredes úr?
Elárulta testvéreimet!
EZREDES
Én?
Megőrült?
BECKMANN
Megölte bajtársaimat!
EZREDES
Megőrült, megőrült!
BECKMANN
Hogy tud élni?
EZREDES
Megőrült!
BECKMANN
Hogy tud élni?
EZREDES
Megőrült!

IV TÉTEL

11 BECKMANN
Akinek snapsza van, az megmenekült!
Akinek snapsza van, az meg van mentve!

Nézd a katona hitvesét,
A drága, jó, a hű, a szép.
Az ártatlan virág,
Átvertél csúful ám, rohadt világ!

Nevetett a föld,
Ordítottam én,
A sötétség elönt
Mindent a föld színén.

Végre visszatértem én,
Az ágyam másra vár.
Miért küzdök még az életért?
Nem lenne érte kár.

Nevetett a föld,
Ordítottam én.

Felszedtem hát egy új leányt,
De reggel négy körül,
Kipp-kopp, mankón bicegve
A párja megkerül.

Nevetett a föld,
Ordítottam én.

A helyem újra nem lelem,
S e daltól kóvályog fejem;
Nézd csak a szemét,
Nézd csak a szemét,
Nézd a katona szemét hitvesét!

Nevetett a föld,
Ordítottam ép.
A Sötétség elönt mindent
A föld színén.

12. KABARÉIGAZGATÓ
No lám!
A művészet vadvirága
Újra nyílik az utcán!
Maga egész tehetséges,
Fiatal barátom.
Felléphetne a kabarémban.
De miért szaladgál így?
Az embert elfogja a csuklás,
Ha magára néz.
BECKMANN
Hát nem szörnyen mulatságos?
KABARÉIGAZGATÓ
Mulatságos? Mulatságos?
Torkára forr a nevetés,
Ki hallja magát!
A háborúnak vége!
Felejtsük el.
BECKMANN
Felejtsük el?
KABARÉIGAZGATÓ
Felejtsük el.
Most nem olyan művészet kell nekünk,
Amely nyugtalanít,
Hanem olyan, ami felold, örömet ád.
Az emberek ezt várják tőlünk.
S a művész tegye csak azt,
Amit tőle elvárnak.
BECKMANN
De az igazság?!
KABARÉIGAZGATÓ
Igazság!
Mi köze a művészetnek az igazsághoz,
Fiatal barátom?
Az igazsággal nem sokra megyünk.
Az igazsággal csak megutáltatja magát.
S különben is kit érdekel ma az igazság?
BECKMANN
Az igazsággal nem sokra megyünk,
Az igazsággal csak megutáltatjuk magunkat.
KABARÉIGAZGATÓ
No látja, fiatal barátom!
Verje ki a fejéből az effajta badarságokat.
Aztán ne feledje, várom,
Várom a kabarémban.
Megadom magának a nagy lehetőséget!

V. TÉTEL

13 BECKMANN
Az utca sötét,
Csupa szakadék,
Minden ajtó zárva.
Idekint botorkálok,
Bőgök, koplalok,
Hová legyek ezen a világon?
Hová, hová?
Az emberek jók,
Esznek-isznak, élvezik az életet,
De megrémülnek, ha szólítom őket;
Irtóznak a szürke kísértetektől,
És becsapják előttem az ajtót!
Bajtársaim,
Nem kellünk senkinek!
Idelent embernek,
Odafönt Istennek
Nincsen füle,
Hogy meghallaná kiáltásunkat.
FÉLLÁBÚ
Beckmann, te élsz még?
Beckmann, te élsz még?
Hiszen gyilkoltál.
BECKMANN
Nem! Nem!
Én nem vagyok gyilkos!
FÉLLÁBÚ
De az vagy Beckmann,
Te megöltél engem!
Három év után,
Tegnap hazatértem.
Te voltál a helyemen,
A holmimban,
Az asszonyommal.
Nem bírtam tovább,
S a folyónak mentem.
Békés lesz halálom,
Ha legalább a gyilkosom
Gondol néha rám...
Csak néha, Beckmann,
Ha nem tudsz aludni...
Ha nem tudsz aludni...
BECKMANN
Gyilkos vagyok én,
Akit megöltek.
Mindennap gyilkolnak,
Mindennap gyilkolunk!
S a holtak hevernek az utcán,
Akár a szemét.
De jön az utcaseprő,
És megtisztítja tőlünk az utcát.
KAR
A holtak hevernek künn az utcán,
Akár a szemét.
HALÁL, MINT UTCASEPRŐ
Mint a legyek,
Akár a legyek,
Úgy hullanak.
BECKMANN
Gyilkos vagyok én,
Akit megöltek.
Itt fekszem,
És mindennek vége.
De itt az utcaseprő,
A halál söprűje.
És kinyitja az utolsó ajtót.
KAR
És mindennek vége.
HALÁL
Mint a legyek,
Akár a legyek,
Úgy hullanak.
BECKMANN
Ne hagyj itt halál,
Vigyél magaddal engem!
Hagyd nyitva az ajtód,
Az utolsó ajtót,
Az egyetlen ajtót,
Halál!
KAR
Halál, ne hagyj itt,
Vigyél el engem!
Hagyd nyitva
Az ajtód!
Az ajtót,
Tárulj fel,
Feltárul a végső ajtó,
Halál.

Fogadd be,
Befogad,
Halál.
Takard be,
Betakar örökre.
Halál.
Örökre,
Örökre...