Balassa  Sándor

A Harmadik  Bolygó
Operakantáta
op.39

Történik a Földön a XX. és a XXI. Században

A szövegkönyv a zeneszerző munkája

Az első rész szereplői:

Ember, aki a tudás terheit cipeli: Basszus
A természet élő és élettelen alakjai: Szoprán, Alt, szólisták és Kórus


I. Rész


Basszus

Társaim a bűnben,
Társaim a bajban,
Ne várjatok tőlem győzelmi éneket!
Az Élet védelmében
Megidézem a Föld lakóit,
Kik még élnek a pusztulás után,
Mondják el romlásuk okát.
Szólítlak mindent beborító levegőóceán.

Szoprán, Kórus mint Levegő

Kék búrája,
Derengő koronája a Földnek,
Lassan barnulok.
Városok fölött
Már alig látsz csillagot.
Prédája vagyok az egész világnak,
Belémeresztik, ami bűz és mocsok.
Miért várjátok tőlem,
Hogy még megújulok?

Basszus

Megidézem a folyót,
Egykorú veletek.

Alt, Kórus, mint Folyó

Valaha ittatok belőlem,
Arcom tükrözte az arcod.
Embertestvéreim
Bűzös mocsárrá lettem,
Mentsetek meg!

Basszus

Íme, az egybegyűlt vizek anyja
A tenger.

Szoprán, Alt, Kórus mint tenger

Voltam az Élet szülője,
Ágyam most élők temetője.
Partközelben már nem vagyok tenger,
Csak vízi sivatag, meddő közeg,
Belém nyomulnak szeméttelepek.
Az iszonytató olaj lep el,
Megfulladok!
Megfulladok!

Basszus

Jöjjetek erdők,
Tölgyek, fenyvesek!

Szoprán, Alt, Kórus, mint Erdő

Voltam tisztító tüdő,
Menedéket és meleget adtam,
Savas esőtől sorvadok,
Kegyelmet most ti adjatok!

Basszus

Hívom a párában álló dzsungelt!

Kórus, mint Őserdő

Vas aprít,
Tűz emészt,
Sebeimbe belehalok!
Jaj, kiszáradok!

Basszus

Hívom a fákat,

Szoprán, mint Öreg Fa

Lombjaim alatt álmodott a költő,
Az Ember szebb jövőjét
Vetette papírra.

Basszus

Virágokat,

Szoprán, Kórus, mint Virágok

Az Élet szépségét dicsértük.

Basszus

Madarakat,

Szoprán, Kórus, mint Madarak

Az Élet szépségét daloltuk.

Basszus

Erdők, mezők ezernyi lakóját,
A büszke őzbakot,
A borjazó sutát.

Alt, mint Őzsuta

Testük a testemből,
Vérük a véremből sarjadt.
Hogy neveltem,
Óvtam őket zöld alomban,
Szívemben zengő szeretet.
Anyák kell, hogy értsetek engem!
Anyák kell, hogy értsetek engem!
Az egyik az utakon kerék alá került,
A másikat kiszórt vegyszer ölte meg.
Látszólag kétféle háború,
Gyökere, termése ugyanaz.

Basszus

Hívom a vegetációt,
Növények jöjjetek!

Kórus, mit Növényvilág

Sivatag a jövőnk,
Érezzük közeleg.
Segítsetek!
Roncsolt sejtjeinkkel
Keressük még a fényt,
Foszló gyökerekkel
A televényt.
Segítsetek!

Basszus

Halljátok a Földet benépesítő állatokat!

Kórus, mint az  Állatvilág

Az élet méltósága,
A halál méltósága,
Számunkra elveszett.
Ha valamit tudtok tenni;
Kegyelmezzetek!

A második rész szereplői:

Ember, akinek tiszta a szíve: Tenor
Ember, akinek hatalma van: Bariton
Ember, aki a tudás terheit cipeli:  Basszus
Az emberiség egyik felének kara
Az emberiség másik felének kara
Technokraták kara
Jövőben bízók kara


II. Rész


Basszus

Megidézem az Embert
Aki te vagy,
Aki én vagyok,
Aki mi vagyunk;
Az élet tragikus győztesét,
Aki gyermekként nem tudja
Mit akar.

Tenor

Társaim a bűnben,
Társaim a bajban,
Ne várjatok tőlem
Győzelmi éneket.
Inkább erővel kiáltom;
Fáj az Ember a Földnek!

Az Emberiség egyik felének kara

Fáj az Ember a Földnek,
Kirabolja!
Szépségét, kincseit
Letarolja!
Harsog a korszerű jelszó,
Hasznos legyen és olcsó!

Tenor

Gyomorboldogság,
Peremlét!

Az Emberiség egyik felének kara

Gyomorboldogság,
Peremlét!

Tenor

Elborít a gyártott holmirengeteg,
Szemétláda a kontinens, a tenger,
Hej, de jól mulatunk testvér!
De mi lesz veletek?
Hagytok-e helyet
A holnapszületettnek,
Vagy pusztuljon,
Minek született meg?

Az Emberiség egyik felének kara

Fáj az Ember a Földnek,
Kirabolja!
Szépségét, kincseit
Letarolja!
Harsog a korszerű jelszó,
Hasznos legyen és olcsó!

Bariton

Eredményeink csodálatosak!
Ilyet egy kor sem produkált még!

Technokraták kara

Utakat építünk!


Tenor

Aszfalt folyik a mezőre
A gépáradatnak!

Technokraták kara

Gyárakat építünk!

Tenor

Zúdul a méreg
Vízbe, levegőbe!

Technokraták kara

Mérjük a zaj fokát,
A rádióaktivitást,
Mérjük a szennyezés mértékét!

Bariton

A valóság szondázása,
Közérdekű szolgáltatás.

Tenor

Nem kell mérnetek semmit,
Ha a szennyezést megszüntetitek!

Technokraták kara

Utakat építünk,
Gyárakat építünk,
Átalakítjuk a természetet!

Tenor

Megállj, megállj!
Ember megállj!
Eszközöd túl erős,
Tudásod oly kicsiny,
Csillagokba vágysz fel,
Míg fiaid éhen vesznek alant.
Megfékezted a pestist,
Most fékezd meg önmagad!
Negyedszázad alatt sok millió
Egy egész népnyi ember
Pusztult el a közutakon.
Annyi, mint egy világháborúban.
Ezúttal kik a háborús bűnösök?
Nem vállalja senki?
Nem keresi őket senki?
Nem…
Mert elnémít a közös érdek!
A háztól-házig való szállítás
Kényelme, öröme,
A vágy, hogy a jelen állapotok
Ne változzanak!
Mert ti így akartok élni!
Kerül, amibe kerül,
Utánunk az özönvíz!
De tudd!
A Föld vékony zöld hártyája ezt
Nem bírja el!
Én éretted kiáltom,
Üvöltöm!
Nem csak te élsz egyedül a Földön!
Ha a fű, a holló, a kikerics
Nem bírja tovább,
Vesztettél.
Csak figyeld a füvet és a hollót…
A füvet,
A hollót és a kikericset.
Ahonnan fajtánk vétetett,
Elárultuk a Természetet.

Bariton

Hallgattassátok el ezt a fantasztát!
Mindent sötéten lát.
Örömet szerezni néktek nem akar.
Miért kellene bármiről is lemondani?
Végre itt a bőség kora,
Megszűnt a nyomorúság!
Élj vágyaidnak,
A boldogság útja ez!
Ne törődj a holnappal,
A holnap majd megvédi magát.
Fogyassz, élj gondtalan!
Ez a korszerű gondolkodás.
Ki ez az ember,
Hogy nevetekben beszél?
De javatokat nem akarja?
Idegen!
Áruló!
A nép ellensége!

Az Emberiség másik felének kara

Idegen!
Áruló!
A nép ellensége!
Vesszen, vesszen!
Fogyasztani akarunk,
Emészteni akarunk.
Vesszen, vesszen!
Birtokolni, szaporodni,
Szórakozni, boldogulni,
Gazdagodni akarunk!
Jólét, kényelem kell nekünk,
Jólét, kényelem, védett élet.
Dolgoznak a gépek.
Amit kívánsz, termelünk.
Amit kívánsz, most az egyszer,
Dolgozzon a vegyszer.
Ősnyomorúság múljon el!
Fázás, félelem, bélkiontás,
Éhezés, rontás,
Múljon el!
Betegség, halál,
Tűnjön el!
Legyen az Ember ISTEN!
Legyen az Ember ISTEN!
Itt minden értünk van,
A Mindenség értünk van!
Feltárul előttünk a Kánaán!

Tenor

Megálljatok!
Megálljatok!!

Az Emberiség másik felének kara

Ne állj elénk, elsöprünk!
Elénk ne állj, elsöprünk!
Fogyasztani akarunk!
Emészteni akarunk!
Birtokolni, szaporodni,
Szórakozni akarunk!
Birtokolni, szórakozni,
Gyarapodni, boldogulni…
Vesszen! Vesszen!
Vesszen!!  Vesszen!!

Tenor

Nem látjátok, hogy a háborúból éltek?
A holnap halálából éltek?
A halálból éltek?
Iszonyú csapda,
S ti benne mind!
A fejlődés útja ez?
Boldogok hogyan lesztek,
Ha a Föld sivataggá válik?
Elfogy a tiszta víz,
A jó levegő
És meghal a csend?
Hallottál már életedben csendet?
Láttál már tiszta fényt?
Társaim a bűnben,
Társaim a bajban…
Élünk forrásoktól távol,
Kihűlő, kiürült világban.

A Jövőben bízók kara

Jöjj el szép rend,
Káosztól megőrző
Teremtő erő.
Az érték rendje,
Az élet rendje,
Igazi rend.
Hogy megtaláljuk
Lesz-e idő?
Lesz-e idő, lesz-e fény?
Lesz-e lélek?

Basszus

Az Élet védelmében
Szólaltak az élők,
A múlás nyugodalmán
Hallgatnak a holtak.

A Jövőben bízók kara

Az Élet védelmében
Szólaltak az élők,
A múlás nyugodalmán
Hallgatnak a holtak.

Budakeszi  1983-1985


Az operakantáta zenéje a Magyar Rádió Zenei Főosztályának megbízásából készült
1985-1987 között.